Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Pataky Péter.
Halálával pótolhatatlan vesztesség érte a szakszervezeti mozgalmat.
Pataky Péter a magyar szakszervezeti mozgalom meghatározó, integráló személyisége.
Minden munkájában, minden posztján a dolgozó embert helyezte középpontba.
Pataky Péter 1951. szeptember 17-én született Budapesten, egy alapvetően baloldali érzelmű családba.
Az egymásra figyelést, az empátiakészségét, az emberekkel való törődést szüleitől örökölte. A nagyszülők „rendes szoc.dem.ek" voltak, ahogy fel-felemlegette őket. Az első történeteket a dolgozó ember sorsáról is tőlük hallotta. Így már fiatal korától kezdve természetes volt részvétele a közösségi munkában.
Általános és középiskolás az ELTE gyakorló iskolájában, a budapesti Radnótiban volt. Érettségi után a Számviteli Főiskolára jelentkezett rendszerszervezési szakra, amiről három év alatt kiderült, nem ez az ő útja. Egészen más pályára lépett, a Fővárosi Művelődési Házban, a későbbi Szakszervezetek Művelődési Házában töltötte első munkás éveit, amely Budapest akkori kulturális életének egyik központja volt. Életpályája több mint négy évtizede a szakszervezeti mozgalomhoz kötődik. Amióta munkaviszonyban van, áttételesen vagy közvetlenül, de munkaadója a szakszervezet.
1973-tól 1982-ig népművelőként dolgozott a Fővárosi Művelődési Házban. Ezt követően hét éven keresztül a Vasas Szakszervezetnél volt munkatárs, majd osztályvezető helyettes. 1992 és 2004 között az ÉTOSZ – az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat – munkatársa, majd igazgatója lett. 2004-től két évig az MSZOSZ alelnöki, 2006-tól elnöki tisztségét töltötte be. 2013. december 6-án az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma integrációja nyomán megalakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökévé választották meg.
Pataky Péter a magyar szakszervezeti mozgalom meghatározó, integráló személyisége. Minden munkájában, minden posztján a dolgozó embert helyezte középpontba. Mindenkivel szót értett, ha szükség volt rá megértéssel, ha úgy alakult konfliktusokkal képviselte a munkavállalók millióit. Soha sem volt demagóg, csak és mindenek felett szakszerű. Nem legyőzni, hanem meggyőzni akarta az ellenérdekű feleket. Ezt ismerték el mindig tárgyaló partnerei, akár a munkáltatókat, akár a kormányt képviselték. Ezért fogadták szeretettel, hallgattak rá az emberek, amikor az ország bármelyik részén, bármelyik szakma képviselőivel találkozott.
Pataky Pétert a Magyar Szakszervezeti Szövetség saját halottjának tekinti.
Budapest, 2016. szeptember 5.
Magyar Szakszervezeti Szövetség
Halálával pótolhatatlan vesztesség érte a szakszervezeti mozgalmat.
Pataky Péter a magyar szakszervezeti mozgalom meghatározó, integráló személyisége.
Minden munkájában, minden posztján a dolgozó embert helyezte középpontba.
Pataky Péter 1951. szeptember 17-én született Budapesten, egy alapvetően baloldali érzelmű családba.
Az egymásra figyelést, az empátiakészségét, az emberekkel való törődést szüleitől örökölte. A nagyszülők „rendes szoc.dem.ek" voltak, ahogy fel-felemlegette őket. Az első történeteket a dolgozó ember sorsáról is tőlük hallotta. Így már fiatal korától kezdve természetes volt részvétele a közösségi munkában.
Általános és középiskolás az ELTE gyakorló iskolájában, a budapesti Radnótiban volt. Érettségi után a Számviteli Főiskolára jelentkezett rendszerszervezési szakra, amiről három év alatt kiderült, nem ez az ő útja. Egészen más pályára lépett, a Fővárosi Művelődési Házban, a későbbi Szakszervezetek Művelődési Házában töltötte első munkás éveit, amely Budapest akkori kulturális életének egyik központja volt. Életpályája több mint négy évtizede a szakszervezeti mozgalomhoz kötődik. Amióta munkaviszonyban van, áttételesen vagy közvetlenül, de munkaadója a szakszervezet.
1973-tól 1982-ig népművelőként dolgozott a Fővárosi Művelődési Házban. Ezt követően hét éven keresztül a Vasas Szakszervezetnél volt munkatárs, majd osztályvezető helyettes. 1992 és 2004 között az ÉTOSZ – az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat – munkatársa, majd igazgatója lett. 2004-től két évig az MSZOSZ alelnöki, 2006-tól elnöki tisztségét töltötte be. 2013. december 6-án az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma integrációja nyomán megalakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökévé választották meg.
Pataky Péter a magyar szakszervezeti mozgalom meghatározó, integráló személyisége. Minden munkájában, minden posztján a dolgozó embert helyezte középpontba. Mindenkivel szót értett, ha szükség volt rá megértéssel, ha úgy alakult konfliktusokkal képviselte a munkavállalók millióit. Soha sem volt demagóg, csak és mindenek felett szakszerű. Nem legyőzni, hanem meggyőzni akarta az ellenérdekű feleket. Ezt ismerték el mindig tárgyaló partnerei, akár a munkáltatókat, akár a kormányt képviselték. Ezért fogadták szeretettel, hallgattak rá az emberek, amikor az ország bármelyik részén, bármelyik szakma képviselőivel találkozott.
Pataky Pétert a Magyar Szakszervezeti Szövetség saját halottjának tekinti.
Budapest, 2016. szeptember 5.
Magyar Szakszervezeti Szövetség
