HODOSZ története

Dr. Szijj Jolán
A néphadseregi szakszervezeti mozgalom rövid történeti áttekintése
Megjelent a Néphadseregi Dolgozók Szakszervezete alakuló kongresszusára1989. november 10-11.

A szerző szubjektív bevezetője

Amikor 1989 tavaszán Balatonfüreden a zömmel szb-titkárokból álló hallgatóság előtt a szerző elmondta a néphadseregi szakszervezeti mozgalom történetéről szóló rövid összefoglalóját, a hatáson maga lepődött meg legjobban. A kezdeti udvarias érdeklődést néma csend követte: az előadó első gondolata az volt, hogy "bukás, bukás! de ha már elkezdte, végigcsinálja" - aztán végigtekintett a sorokon, s látta, érezte a rászegeződő pillantásokból, hogy feszült figyelemmel, nagy kíváncsisággal, érdeklődéssel és szeretettel hallgatják - az érzés torokszorító volt -, majd az előadás végén felhangzó igazi vastaps végképp meggyőzte és megnyugtatta, hogy érdemes volt belevágni a múlt történeti feltárásába.Az óriási érdeklődés és a nyomán fakadt elvárás megnövekedett felelősséget rótt a szerzőre.A feladat ugyanis úgy indult, hogy a Néphadseregi Bizottság felkérte a szerzőt, vegyen részt a néphadseregi szakszervezeti mozgalom megújhodását, önálló szakszervezetté alakulását előkészítő, elősegítő egyik bizottság munkájában. Ahhoz, hogy reális program (tervezet) készülhessen, szükség volt konkrét helyzetértékelésre és ez nem elégedhetett meg a jelenlegi (például az 1980-as évektől értendő) helyzet elemzésével, mindenképpen vissza kellett nyúlni a korábbi évtizedekbe.A feladat adva volt: kutatás a mozgalmi múlt történeti dokumentumai után. S itt következtek a "meglepetések". A szakszervezeti mozgalom semmilyen szervezeti szinten keletkezett irata sem került és kerül megőrzésre, archiválásra! Az egyes tisztújítások után általában kiselejtezik az előző ciklus iratait. Kivétel, ha egy lelkiismeretes tisztségviselő több cikluson át funkcióban van és megőriz saját munkája megkönnyítésére egy kis gyűjteményt, vagy csak úgy érzi, hogy értéket képviselnek a fontos iratok, és megőrzi azokat.

Szerencsére, akadtam ilyen kivételre: a hadtápfőnökségi szb-nél és az egyik nyíregyházi alakulat alapszervénél.

A magyar szakszervezeti mozgalom iratait, dokumentumait a Szakszervezetek Központi Levéltára hivatott összegyűjteni, megőrizni. Nem rajtuk múlott és múlik, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezete honvédségi szakszervezeti szerveinek iratai nem kerültek ide: a hadsereg "kívülállósága", a túlzásba vitt "titoktartás" itt is érvényesült. (Néhány irat: jelentések, jegyzőkönyvek, feljegyzések - főleg az 1956 előtti évekből - mégis fennmaradtak, ezek hasznos információkat tartalmaznak.)

Persze, a hadseregnek is van levéltára, a Hadtörténelmi Levéltár. Ide a KAÜSZ által meghatározott szempontok szerint kerülnek az iratok. De semmilyen szinten (alakulat, magasabbegység, főnökség) sem tartoznak a levéltári megőrzésre kijelölt kategóriába a szakszervezeti mozgalommal kapcsolatos iratok.

Még szerencse, hogy a több oldalról (és általam is) bírált pártirányítás a szakszervezetre is vonatkozott, így ugyanis az MSZMP Néphadseregi Bizottsága Archívumában találhatók a szakszervezeti mozgalomra vonatkozó - igaz, hogy sajátos aspektusból készült - iratok, természetesen és sajnos, csak 1957-tól.

A levéltári forrásokat kiegészítették a könyvészeti dokumentumok (közlönyök, szabályzatok), illetve személyes (írásos és szóbeli) adatközlések, emlékezések.

Mindezekből kitetszik: a szerzőnek az az elképzelése, hogy történeti feldolgozást készít, annak szakszerű, komplex műfaji követelményei szerint, kivihetetlennek bizonyult.

Kedves Tagtársak! Kérem, nézzék el a szerzőnek, hogy elvárásaiknak nem tudott megfelelni és csak az alábbi "olvasmányt" nyújtja át!